II.

A szám szélét rágcsálva ültem a padon. A buszra vártam, ami majd elvisz innen jó messzire. Még nem volt pontos úti célom, egyszerűen csak le akartam lépni, és eltűnni. Túl sok emlék kötött itt hozzá. Én pedig teljes szívemből szerettem. A gondolataimat, a busz szakította meg. Nehezen felléptem, és egy utolsó pillantást vetettem mindenre, mielőtt az ajtók bezárultak volna. Egy könnycsepp sem gördült le az arcomon, csak belül a szívem környékén éreztem húzó fájdalmat. Elsétáltam a busz végébe és ott kerestem magamnak ülőhelyet. Nem volt sok csomagom, mindössze, egy sporttáska a legfontosabb cuccaimmal. Keresztülszáguldottunk a városon, aztán kelet felé haladtunk. Hamarosan, már egyik hely sem volt ismerős, ami mellett elhaladtunk. Bedugtam a fülesemet és megpróbáltam pihenni egy kicsit, hogy addig se kattogjon az agyam. Egy kicsit elbóbiskoltam, ám mire felébredtem, már közeledett a végállomás. A busz megállt a megállóban, ahol egy tucat ember várakozott. A pillanatot, mikor az ajtó kinyílt, soha nem felejtem el. Megláttam ŐT. ŐT… Aki miatt ezen a buszon ültem, akit egész életemben szeretni fogok. Hirtelen rándult görcsbe a hasam, az érzelmeim, csak kavarogtak. Ott állt az ajtóban, csak pár méterre tőlem. Elkezdtem futni a keskeny folyosón pont felé, és megálltam egy lépésre tőle. Ledobta a táskáját, elém lépett és szorosan átölelte a derekamat.

-          Kérlek, NE menj el nélkülem! Ne hagyd, hogy csak egy régi emlék maradjak! El nem tudom mondani, hogy mennyire sajnálom mindazt, ami történt! Ígérem, többet ilyen nem fordul elő! – Kérlek. Minden porcikámmal szeretlek, mindegy mi történik!

Az arcomról folytak a könnyek, egymás után sorban, de Ő letörölte azokat. Az ujja érintése égette az arcom, úgy hiányzott. Hülyeség volt a legkönnyebb utat választanom és elmenekülnöm a problémák elől.

-          Én… - hüppögtem vékony hangon – csak sajnálom… Nagyon szeretlek… Én…

Ám, Ő nem hagyta, hogy befejezzem. Arcomat a két kezébe fogta, és olyan hevesen csókolt meg, mint még soha. A szívem majd kiugrott a helyéből. Szeret. Mindegy milyen akadályba is ütközünk.

-          És most mi lesz? – kérdeztem, mikor az ajkaink elváltak egymástól.

-          Fogalmam sincs hová visz minket ez a busz, de most már együtt megyünk és tudod… Nekem csak ez a lényeg.

A világon én voltam a legboldogabb, mert tudtam, hogy őszinte volt hozzám.

Sziasztok, remélem tetszett nektek ez a "szösszenet" :) Komizzatok-adjatok tanácsot,pipáljatok-értékeljetek és iratkozzatok fel!!!mercii ~

"Az idegen"

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki közeledik felém. Körülnéztem, de senkit nem láttam vele. Visszanéztem a füzetembe, és folytattam a vázlatom befejezését. „Úgysem ide tart”- gondoltam. Ám nem így történt. Pár másodperccel később azonban újból rápillantottam. Merengve elmerültem azokban a mélykék szemekben, akármilyen nyálasan is hangzik …Engem nézett. Csak engem. Hihetetlen, hogy kiszúrt a tömegből. Megtett még egy lépés felém. Bátor volt. Úgy tűnt megbízik bennem, pedig életemben először láttam. Gyönyörűnek találtam, a világon a leggyönyörűbbnek. Elmosolyodtam. Ő nem, de továbbra is rajtam tartotta a nagy szemeit. Megtett még egy lépést, és már előttem állt. A szemével beszélt hozzám. Azt mondta „megcsináltam, láttad sikerült!!”- és ha csak egy picit is de elmosolyodott. „Ügyes vagy”- bizonygattam. Behajlított lábbal ültem a fűben. Megfogta a lábam és abba kapaszkodott, hogy mellém ülhessen. Hihetetlen volt. Az agyam azt gondolta „Egy idegen ilyet nem tehet!!”. De mást tettem megfogtam a kicsi kezét és rámosolyogtam a legszebb mosolyommal. Ám ez a gyönyörű pillanat azonnal megszűnt, mert feltűnt valaki más is. Valaki, aki ezt az egészet megakadályozta. Elvitte őt messze tőlem, és aztán nem láttam többé...

Sziasztok, Kedves Olvasók!!! :)

Hát bizony, de régen írtam már ide...Sajnos az elkezdett történetet, még nem sikerült befejeznem, majd talán pár év múlva előveszem és átdolgozom :) ... Viszont most új ötlettel jövök: elkezdtem rövid történeteket (novellákat) írogatni, és gondoltam megosztom veletek!! Szóval hetente egy (vagy több) új kis irománnyal jövök, kíváncsi leszek mindenfajta véleményre, aztán majd meglátjuk :) További szép hetet!!!
~mee~

Köszönöm az első díjamat Loxa-nak, nagyon örülök nekii!!!:)))

(http://a-simem-elete.blogspot.hu/)

Akiknek tovább küldöm:

http://everykissgetslittlesweeter.blogspot.hu/2013/08/3-resz-studio.html

Hanna Styles. :3

Virág Szabó

Sipos Kíra Tálos Réka

Delfin☁

http://orokkemas.blogspot.hu/2013/08/36-fejezet.html#comment-form

Sziasztok:))Meghoztam a 2. részt, jó olvasást!!Köszönöm a hozzászólásokat, a 105 oldalmegtekintést és a 2 pipát!!Remélem tetszik és várom a kommentjeiteket!!:))

2.rész

A fejemet azonnal elkaptam a "vállról". Elfordítottam a fejem és egy sötétzöld szempárba ütköztem.A fiút 20 éves körülinek néztem.

- É..é..én, bocsánat!-szabadkoztam szemlesütve.(mióta védjegyem a dadogás?!) - Mióta alszok rád dőlve??- kérdeztem miközben az arcom 60°C-on égett. Olyan megalázó volt a helyzet. Mióta nyomhattam egy idegen pasi vállát?!
Eközben a fiú meg sem szólalt, csak nézett rám és azt hiszem így hívják: jelelt nekem. Csodás... nem hogy idegen, de még meg sem értem.

-Sajnálom!!- artikuláltam nagyra nyitott szájjal.- Nem értelek.

Ám a szomszédom csak legyintett és elővett egy kis jegyzetfüzetet az oldalzsebéből. Érdeklődve figyeltem és miután azt írta a lapra, hogy "SZIA"- gondoltam nem magával akar társalogni.

"Szia, Kornel vagyok, ne aggódj csak egy pár perce dőltél rá a vállamra. amúgy jól aludtál? :D"

 Felém nyújtotta a füzetet és választ várt. Oh my Jesus ne már, hogy egy idegennel társalgok a vonaton.

"Nem akarsz egy idegennel beszélgetni? Figyelj! Csak néma vagyok,  jól hallok és még látok is!"

Hmm...Meglepett ez a határozottsága ezért gyorsan elvettem a papírt és ráfirkantottam néhány szót:

Hii, Isabel. Bocsánat, hogy kényelmetlenséget okoztam, és igen jól aludtam, köszönöm. :)

Még soha nem voltam ilyen helyzetben és soha nem csevegtem egy olyannal akit életemben nem láttam. Szegény... Egyre joban ez kavargott a fejemben, miután belegondoltam, mennyi nehézséget okozhat neki az, hogy nem tud beszélni.

"Párizsba mész??"

"Igen, oda járok fősulira, csak a családomhoz utaztam le." -válaszoltam.

Az út egész jól telt a helyzethez képest. Kiderült többek között az is, hogy Kornel 20 éves és fotózás szakra jár. Azt hiszem egy idő után észrevettem, hogy nehezemre esik az üzengetés egy darab cetlin, ezért azt írta:

"Ha rám nézel és normálisan artikulálva beszélsz, egy idő után sikerül leolvasnom a szádról amit mondasz!!"

- Oké, akkor megpróbálom!!- nevettem fel és el is pirultam egy kicsit, mivel Kornel elég idegesítően bámulta a számat.
Ekkor megszólalt a hangosbemondó és tájékoztatott, hogy a vonat 10 perc múlva beér az állomásra. Elővettem a telefonom és rácsörögtem Zoe-ra a legjobb barátnőmre:

- Sziaaaaa!!10 perc és ott vagyok.-szóltam bele.
- Oké Bel én már várok rád, úgyhogy siess szívem!!- mondta anyáskodón.

Nem sokára lassított a vonat. A hátamra vettem a gitáromat és végre volt valaki aki segített a bőröndömet levenni. Zoe már a peronról integetett nekem, amikor a vonat megállt.

- Hát, akkor szia Kornel, örülök, hogy megismertelek.- köszöntem el a fiútól

"Én is örülök Isabel, remélem még valamikor összefutunk!!"

Mosolyogva intettem még egyet neki és leléptem a lépcsőn.

Aureliexxx

Sziasztok!!Remélem tetszeni fog nektek, ez az első rész. Nagyon örülnék ha írnátok véleményt!!!:))

1. rész

Egyre halkabban gitároztam és dúdolgattam a dalt. Brianna elaludt. Az én 6 éves pici húgom végre elaludt!! Anya mosolyogva állt az ajtóban és halkan azt suttogta:

- Indulnod kell!!

Csendesen felálltam és becsuktam magam után az ajtót.

- Szívem 20 perc múlva apád kivisz az állomásra gyorsan csomagolj!!

Összeszedtem a holmimat és mindent bedobáltam a bőröndömbe. Anya egy csomó kaját is küld nekünk, így nincs könnyű dolgom. Miután összeszedtem mindent,mégegyszer megölelgettem anyát és beszálltam a kocsiba.  Apával csendesen telt a rövidke kocsiút. Nem a legjobb a kapcsolatunk azt hiszem. Még mindig mérges rám, amiért elmentem Párizsba fősuliba és nem maradtam velük, vagy nem ott választottam sulit. Az állomáson keresek egy árnyékos padot és lepakolok.

Pár perc múlva hangos sistergéssel begördül a vonatom. Felhúzom a nehéz bőröndömet a vonatra és döbbenten veszem észre, hogy a vonat telis tele van emberekkel és üres szék egy se. Azért nem adom fel, tovább kutata a szemem egy hely után és mire a vonat elindul találok is egyet. A mellettem lévő széken egy idős, ősz hajú férfi ül, kopottas farmerben és egy szürkés ingben.

-Bonjour!- köszönök neki, de ő még csak felém sem néz, kémlel kifelé az ablakon továbbra is. Miután végre sikerül elhelyeznem a csomagom leülök és felrakom a fejhallgatómat. A lejátszási listámon az első szám felcsendül, ami nem más mint Coldplay Paradise. Előveszem Jane Austen Büszkeség és Balítélet című könyvét és olvasni kezdem.Harmadjára. A meleg miatt viszont egyáltalán nem bírok koncentrálni, a szemem le-lecsukódik a fáradtságtól. Végül teljesen magával ragad az álom.

"Egy utcán vagyok, ahol embertömegek vannak.Sok-sok ember.Én sodródom velük.Megpróbálok letérni az útról,de nem engednek ki. Hirtelen minden elsötétedik, nem látok semmi, csak hangos csatakiáltásokat. Rémülten kezdek el futni, bár nem látok semmi. Már csak futok, futok, futok és hirtelen BUMM"

A vonat hangos kerékcsikorgatással fékez le. Homályosan látok, ezért megpróbálom megtörölni a szemem, de a kezem a helyén marad. A fejem biztos nem az ülés támláján van, mert akkor nem lenne meleg és nem mozogna lassan. Ugye?! Csak nem??!! Az ősz pasin feküdnék? A fejem azonnal kitisztul, a látásom pedig élessé válik. Nem, szerencsére ez nem a korábbi szomszédom ez valaki más, mert egy kék pólót visel és egész izmos karja van...



Aureliexxx

Sziasztok!!Örülök, hogy benéztél!!Remélem tetszeni fog a történetem:)

Prológus:

Isabel 19 éves, célratörő fiatal lány. Az álmait követi és mindig a tökéetességre törekszik.Párizs egyik kollégiumában lakik a legjobb barátnőjével Zoe-val. Isabel sosem volt még igazán szerelmes, ám egy napon rátalál a szerelem. A fiút Kornelnak hívják. Ám sok problémával kell szembenéznie az életében, hiszen születése óta néma. Vajon Isabel visszariad, vagy segít a fiún? És a fiú viszontszereti őt??!

:)

Nemsokára jön az első rész!!